A tavaszi tápanyagellátás tervezésének sarkalatos pontja, hogy ahol ősszel nem, vagy csökkentett mennyiségben juttattak ki komplex műtrágyát, ott megnő a mikroelemek szerepe, mivel bizonyítottan befolyásolja a makroelemek hatékonyságát. A mikorelemek fontosságáról itt írtunk legutóbb.
Miért olyan fontos tápanyagok a mikroelemek, ha a növény csak kis mennyiséget használ belőlük?
A mikrotápanyagok vagy nyomelemek olyan elemek, melyeket a növények relatíve csak kis mennyiségben használnak fel életük során: vas (Fe), mangán (Mn), cink (Zn), molibdén (Mo) réz (Cu), bór (B), klór (Cl). A mikrotápanyagok esetében a felvétel általában kevesebb, mint 1 kg hatóanyag hektáronként. Dacára azonban e csekély mennyiségnek, ha hiány lép fel a növényben, az súlyos tünetekkel és következményekkel (pl.: fejlődési rendellenességek, csökkent növekedés, terméscsökkenés) járhat. De miért lehetnek ennyire súlyosak ezek a tünetek?
Mert törvényszerűen (erről szól a Liebig-féle minimumtörvény) a növények számára hasznosítható tápanyagok mennyiségét mindig az a tényező határozza meg, amelyik minimumban van. Vagyis hiába fordítunk rengeteg pénzt és energiát a látványos inputanyagok beszerzésére (NPK műtrágya, vetőmag, növényvédő szer), az ezekkel elérhető eredmény egy része kárba fog veszni, ha mikroelem-hiány lép fel.
Az utóbbi időben tapasztalható inputanyag-költségek növekedése még inkább előtérbe helyezi a makro- mellett a mikrotápanyagok szerepét is, továbbá rávilágít, hogy eredményes növénytermesztést csak megfelelő és harmonikus tápanyagellátás mellett végezhető.
A mikroelem-hiány tünetei
A mikroelem-hiány gyakran okoz látható tüneteket a növényeken:
- Vas (Fe): sárgulás és klorózis a fiatal levelek erei között. A kukorica és a szója érzékeny a vashiányra.
- Mangán (Mn): a vashiányhoz nagyon hasonló tüneteket produkál, sárgulás és klorózis a fiatal levelek erei között. A kukorica, a búza, a szója és a cukorrépa érzékeny a hiányára.
- Cink (Zn): a növekedés lelassul, a fiatal levelek kicsik maradnak, növénytörpülés. A kukorica és a szója esetén kell figyelni.
- Molibdén (Mo): a nitrogénhiányhoz hasonló tünetei vannak, sárgulás, az idősebb levelek klorózisa. A szója érzékeny rá.
- Réz (Cu): a teljes növény elszíneződik, a levélvég deformálódik, elhal, a fiatal levelek elhervadnak. A kukorica és a búza érzékeny a réz hiányára.
- Bór (B): a rézhiányhoz hasonlóan a teljes növényt érintő elszíneződés, a levélcsúcsok deformációja. A lucerna érzékeny rá.
- Klór (Cl): A fiatal növények elszíneződnek, elhalnak. Szántóföldi növények esetén ritkán fordul elő.
A mikroelem-hiány előfordulási esélyét nagymértékben az adott talaj típusa határozza meg. Például, a réz, a mangán, a cink hiánya tipikusan a tőzeg- és láptalajok jellemzője.
Mikor pótoljuk a hiányzó mikroelemeket?
A látható hiánytünetek azonosítása kulcsfontosságú a probléma gyors és pontos kezeléséhez. Csakhogy, az esetek többségében az ilyenkorra már bekövetkezett termésdepresszió a legnagyobb igyekezet ellenére is csak csökkenthető, maradéktalanul helyre nem hozható.
Ideális esetben még a látható hiánytünetek megjelenése előtt lenne szükség a beavatkozásra. Ekkor már detektálható a várható tápanyagstressz, legegyszerűbben egy növényiszövet-analízissel. Talajvizsgálattal is megállapítható egyes mikroelemek hiánya, bár a makroelemek vizsgálatához viszonyítva általában pontatlanabb eredménnyel kell számolnunk.
Ha kérdése van a mikroelemek pótlásával kapcsolatban, forduljon bizalommal kollégáinkhoz!