Sokuk túléli a telet: rovarirtó szerek a talajlakó rovarok ellen

Amíg a vegetáció tart, egyetlen növény sincs teljes biztonságban a talajlakók, talajból támadók ellen. A kelésben lévő fiatal növények különösen érzékenyek a drótférgek, fonálférgek, mocskospajor, lótücsök és egyéb gyökérkárosítók tevékenységére: komoly tőpusztulást, ezzel számottevő veszteséget okozhatnak. Az ellenük való védekezés vegyszeres eljárásai a talajfertőtlenítés és a rovarirtó szeres vetőmagcsávázás.

Nem lehet kikerülni a rovarirtó szerek használatát?

Tavaly nagy vitát váltott ki három neonikotinoid-tartalmú rovarirtó szer használatának betiltása az Unióban. A viták ismét előtérbe helyezték a rovarirtó szerek használatának alapkérdését: milyen hatással vannak a biodiverzitásra és a környezetre, illetve a termesztett növényen keresztül a saját egészségünkre.

Másrészt mindannyian a gazdálkodóktól és termelőktől függünk, és elvárjuk tőlük, hogy évről évre egyre több élelmiszert és takarmányt állítsanak elő a növekvő népesség igényeinek kiszolgálása végett.

A rovarpopulációk elleni védekezésnek vannak természetes útjai, amilyen a vetésvátlás, a növények párosítása, a rendszeres öntözés, a talaj, illetve a kultúra letakarása. Léteznek környezetkímélő készítmények, amelyek nem taglózó hatásúak, ismételt kezelésekkel lehet a károsítókat távol tartani, viszont cserébe nem károsítják a talaj biológiai rendszerét, és szermaradvány-mentes lesz a termény.

Csakhogy nem minden kártevőt tudunk ezekkel a módszerekkel távol tartani, és bőven volt rá már példa, amikor például a drótféreg még a talajfertőtlenített talajban is kárt okozott.

Védekezés a talajlakó kártevők ellen

A talajlakó kártevők (drótférgek, cserebogár-pajorok, mocskos-pajorok) szántóföldi és kertészeti kultúrákat egyaránt veszélyeztetnek. Ellenük szinte csak megelőző módon tudunk védekezni. Első lépésben meg kell győződnünk arról, hogy jelen vannak-e a szántóföldünkön. Ennek módszere a talaj-felvételezés.

A felvételezés egyik optimális időpontja kora tavasszal van. A tavaszi felvételezés eredménye akkor valós, ha a tavaszi vetések idõpontjához minél közelebb esik. A területen mintagödröket ásunk, és a gödrök talajában elõforduló talajlakó kártevõket megszámoljuk. A gödröket a táblán átlós irányban jelöljük ki, hogy a táblát megbízhatóan reprezentálják. Két ásónyom mélységben célszerű ásni, hogy a lárvákat feltétlenük megtaláljuk.

A kártevőlétszám alapján dönthetünk a talajfertőtlenítés szükségességérõl. A talajfertőtlenítés szilárd (granulátum) vagy folyékony (vizes szuszpenziójú) talajfertőtlenítõ készítményekkel történik. Alkalmazhatjuk területkezeléssel vetés előtt, vagy sorkezeléssel a vetéssel egy menetben.

A talajfertőtlenítõ és a csávázó rovarirtó szerek másodlagos hatása is igen fontos. A talajlakó rovarkártevőkön túl az úgynevezett fiatalkori (a növény kezdeti fejlődésének idõszakában) jelentkezõ kártevőket is irtják: a kelés időszakában károsító ormányosbogarakat, földibolhákat, illetve a korai károsító légyfajokat is.

Figyeljünk arra, hogy a talajlakó kártevők megtelepedésének kifejezetten kedveznek:

  • a gondozatlan, gyomos tarlók ‒ a talaj forgatásával ugyanis felszínre kerülnek a rovarlárvák, amiket a madarak előszeretettel szednek össze
  • az átgondolatlan vetési sorrend
  • a szervestrágyázás ‒ a talajlakó rovarlárvák kezdetben a talaj szerves anyagaival táplálkoznak, csak később térnek át növényfogyasztásra

A talajlakó kártevők elleni védekezés, a talajfertőtlenítés és a rovarirtó szerek hatása nem csak a tárgyévben, hanem az azt követő 2-3 évben is érvényesül, ugyanis a drótférgek és cserebogár-pajorok évekig fejlődnek (és károsítanak) a talajban.

Kérdezze növényvédő szakmérnökeinket a rovarirtó szer és egyéb védekezési lehetőségek kapcsán>>

Scroll to Top