Összetett vagy egy hatóanyagú műtrágya?

Műtrágya kijuttatás tervezése: mikorra időzítsük és mennyit?

A műtrágyázással kapcsolatos tervezés tipikusan téli, szezon eleji feladat. A terveket sok esetben azonban felülírja az időjárás, egy bőséges eső vagy más olyan körülmény, amit nem állt módunkban figyelembe venni. Mit is foglal magába a tervezés feladata? Elsősorban ide tartozik a tápanyagmennyiségek megállapítása, a kijuttatási mód és természetesen az idõzítés eldöntése. Ki kell választani magát a tápanyagot, illetve tápanyagokat, és be is kell szerezni, meg kell rendelni.

Összetett vagy egy hatóanyagú műtrágya?

A műtrágya kijuttatást a terméshozam, az egységnyi termésmennyiség kineveléséhez szükséges átlagos tápelemigény, a talaj tulajdonságai és tápelemtartalma alapján célszerű meghatározni. Ez számos szempontot jelent a gyakorlatban, amelyeknek ráadásul a kölcsönhatására is tekintettel kell lenni. Egyre több szó esik az okszerű műtrágyázásról: ez erőforrások hatékonyabb felhasználását és a talaj termőképességének megőrzését is egyszerre biztosítja.

Az összetett műtrágyák helyett használjunk inkább egy hatóanyagú műtrágyákat, mivel segítségükkel könnyebben biztosíthatjuk termesztett növényeink arányos tápanyagellátását.

Azt is vegyük figyelembe, hogy az új tudományos eredmények alapján nem törvényszerű a három makro tápelem (N ,P, K) azonos évben történő kijuttatása az állomány alá!

A vegetációs időben, különösen aszály esetén lombtrágyázzuk állományainkat, hiszen a megfelelő időben elvégzett lombtrágyázás kiemelkedő hatást eredményezhet.

A lehetséges esetek száma végtelen, de nézzünk egy gyakorlati példát. Egy jó alkalmazkodóképességű őszi búzafajta esetén, jó N-szolgáltató, magas humusztartalmú talajokon elégséges a bokrosodáskor elvégzett fejtrágyázás. Ennek során az általánosan alkalmazott pétisó formájában kijuttatott nitrogén tartós forrást jelent a búza későbbi fejlődési szakaszai számára.

A legkisebb mennyiségben jelenlevő tápanyag = a növény növekedésének korlátja

Csaknem 200 évvel ezelőtt Justus von Liebig német mezőgazdasági vegyész felfedezte, hogy a növények által a talajból felvett tápanyagok voltaképpen ásványi sók. 1840-ben tette közzé híres törvényét, a Liebig-féle minimum-elvet, ami szerint a növény növekedésének és fejlődésének ütemét, és magát a termést a szükséges tápanyagok közül a legkisebb mennyiségben jelenlevő szabja meg. Vagyis a lánc erőssége a leggyengébb láncszemtől függ. Hiába jut hozzá a növény az összes tápelemhez, mert ha, például a kalcium nem elegendő a talajban, akkor a növény sárgulni fog, és végül elpusztul.

A Liebig-féle minimum-elv az alapja a korszerű műtrágyázásnak is. A termést valamennyi tápanyag mennyisége és aránya együttesen szabja meg, de termésnövekedést leginkább a minimumban lévő elem pótlásával lehet elérni. (Ami természetesen nem jelent túladagolást!)
Kérdése van a kijuttatandó műtrágya mennyiségével vagy típusával kapcsolatban? Forduljon bizalommal kollégáinkhoz>>

Ossza meg a véleményét

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top