Sokszor elhangzott már, mennyire fontos kultúrnövényeink számára a gyomoktól mentes környezet biztosítása. Ősszel az elvetett búzaszemmel együtt a talajban lévő gyommagok milliói is csírázásnak indulnak, nem egy esetben gyorsabban, mint a kultúrnövény. Ezzel meg is indul a versengés a tápanyagért, a vízért és a fényért. Jól felfogott érdekünk, hogy a versenyből az őszi búza kerüljön ki győztesen, de ezért időben tennünk is kell.
Az őszi búza számára kulcsfontosságú a keléstől a bokrosodás végéig tartó időszak. A fejlődésnek ebben a korai szakaszában alakul ki ugyanis a maximális termésmennyiség lehetősége, amit az adott évben elérhetünk (amennyiben minden optimálisan alakul). Mi történik ebben az időszakban?
A búza kelése során először a főgyökérzet alakul ki. Mivel a növény tápanyagellátása elsősorban a gyökérzeten keresztül történik, ennek fejlettsége meghatározó a további fejlődés során. A kelés és a bokrosodás között általában 15-25 nap telik el, késő őszi vetés, illetve alacsony hőmérséklet esetén ez a fázis több hónapos is lehet. A bokrosodás folyamata már ősszel beindul. Mivel ebben a fejlődési fázisban alakul ki a kalászonkénti kalászkaszám, nagyon fontos, hogy a növénynek rendelkezésére álljanak a szükséges tápanyagok, illetve a fejlődést ne zavarják külső tényezők.
A termelő célja, hogy a bokrosodás fázisában minél több hajtás tudjon kialakulni, és ezekben a hajtásokban teljes értékű kalászok képződjenek.
Azon túl, hogy a kezdeti fejlődéshez biztosítjuk a jól előkészített talajt, a megfelelő magágyat, a jó minőségű vetőmagot és gondoskodunk a tápanyagokról, biztosítanunk kell a fiatal növény számára a gyomnövényektől mentes környezetet is.
Mikor válik a termés szempontjából veszélyessé a gyomok mennyisége?
A szakirodalom szerint az őszi búza maximum 3 hetet képes tolerálni, majd ezt követően minimum 5 hét gyommentes időszakra van szüksége, hogy kellőképpen megerősödjön annyira, hogy a termésveszteséget elkerüljük. Ha az időjárás nem a legkedvezőbb, akkor a növény megerősödéséhez még több időre lesz szükség.
A gyomirtást tehát mindenképpen el kell végezni, és célszerű ezt minél korábban megtenni. Az őszi gyomirtás számos előnyéről már többször írtunk, legutóbb itt és itt.
Egy tényezőről kevesebb szó esik. Sok gyomnövény lényegesen jobban alkalmazkodik a környezeti viszontagságokhoz, mint a kultúrnövények. Kora tavasszal, amikor a búza még épphogy ébredezik, egyes T1-es gyomoknak már alacsonyabb hőmérséklet is elegendő ahhoz, hogy újra beindítsák a fejlődést, akár virágba is borulhatnak. Ilyenkor használják a legtöbb tápanyagot, és könnyen előfordulhat, hogy április elején a búzánk már nélkülözni fogja a fontos tápanyagokat (és száraz tél esetén a vizet is). Mire el tudjuk végezni a tavaszi gyomirtást, az őszi búza már túl van a termés szempontjából sorsdöntő fejlődési szakaszon.
Minimum 5% terméskieséssel kell számolnunk
Legalább 5%, de akár 15-20% termésveszteséggel is kell számolnunk, ha nem végezzük el időben, ősszel a gyomirtást. A megfelelő mennyiségben kijuttatott alap-tápanyagutánpótlás és időben elvégzett gyomirtás alapvető a jó termés szempontjából. Ha kérdése van a földjén található gyomok beazonosítása, illetve a felhasználható hatóanyagok kapcsán, akár helyszíni szemlével is tudjuk segíteni a munkáját! Nézzen be telephelyeink egyikére!