Túl vagyunk egy nyárias hőmérsékletű, száraz szeptemberen. Az elmúlt hét közepére érkező csapadék felfrissítette a talajokat, segítette a repcevetéseket: a kelés felgyorsult, kiegyenlítettebb lett. Az elhúzódó kelés nagy negatív hozadéka, hogy nem lehetünk biztosak abban, a csávázószerek tudják-e hozni a tőlük elvárt hatásokat. Miről is van szó?
Rovarkártevők elleni védekezés repcében ősszel
A rovarok elleni védekezés alapvető eleme, hogy a repce vetőmag rovarölő szerrel csávázott legyen. Ebben az esetben védekezhetünk a repcebolhák, a kis káposztalégy lárvája és a repcedarázs álhernyója ellen. (Természetesen, ha nagyon elszaporodnak a kártevők, szükséges lehet rovarölőszeres beavatkozásra is.)
Ha azonban a repcemagok kelése elhúzódik, például azért, mert száraz körülmények között került a mag a földbe, és sokáig kell várni a csapadékra, hogy beinduljon a csírázás és a kelés, akkor számolni kell azzal, hogy a maggal együtt a csávázóanyag is sokáig a föld alatt marad. Ez idő alatt bomlik (természetes úton), s mire a repce kikel, és megérkeznek a rovarkártevők, már nem lesz meg az a hatóanyagmennyiség, amely elegendő lenne a védelemhez.
Veszély a fiatal repceállományokban
A repce állandó figyelmet igényel: ismerjük a legfontosabb kártevőit, de hogy melyik fog az adott szezonban megjelenni, azt lehetetlen megmondani. A repcebolha és a vetési bagolylepke hernyói jelentős károkat okozhatnak a zsenge növényekben, már több helyen problémát jelentenek. Milyen kártételt okoznak, mire kell figyelni?
A nagy repcebolha
Magyarországon a repce egyik leggyakoribb korai kártevője. Ezek a kis, ugráló bogarak főként ősszel, a repce kelésekor és a fiatal állományokban támadnak, de tavasszal is megjelenhetnek. A nagy repcebolha egynemzedékes faj, amelynek mind a lárvája, mind az imágója (felnőtt bogár) károsítja a növényt. A bogarak 3-4 mm hosszúak, fémes kék vagy zöld színűek, és erős ugrólábakkal rendelkeznek. A lárvák talajlakók, és a gyökereken szívogatnak, ami gyengíti a növényt. A bogarak a talajban vagy növényi maradványokon telelnek át, és tavasszal rakják le petéiket.
Őszi kártételük: a bogarak a kelő repce leveleit rágják, kis kerek lyukak jelennek meg a leveleken, ami a fiatal növényeknél jelentős lombveszteséget eredményezhet. Ez gyengíti a repcét, csökkenti a télállóságát, és akár teljes pusztulást is okozhat, különösen száraz, meleg őszökön. A kártétel miatt a termésveszteség akár 1-2 t/ha is lehet. A lárvák a gyökereken okoznak tőpusztulást, ami rejtett maradhat, de hosszú távon csökkenti a termést.
A vetési bagolylepke hernyója (mocskos pajor)
A vetési bagolylepke egy polifág (sok tápnövényű) kártevő, amelynek hernyója (lárvája) számos szántóföldi növényt, köztük a repcét is károsítja. Évente 2-3 nemzedéke van, a hernyók talajlakók, és „mocskos pajor” néven is ismertek szürkésbarna, mocskos kinézetük miatt. A hernyók 40-50 mm hosszúra nőnek, és a talajban vagy annak közelében telelnek át. Tavasszal és nyáron rajzanak a lepkék, petéiket a növényekre vagy a talajra rakják.
Kártétel
Fiatal növényeknél: a hernyók kezdetben a leveleket hámozgatják, majd talajszinten elrágják a szárat vagy a gyökeret, ami miatt a növény kidől vagy elpusztul. Ez különösen a kelő repcében veszélyes, ahol jelentős állományritkulást okozhat.
Általános kártétel: a hernyók éjszaka aktívak, nappal a talajban rejtőznek, így nehezen észlelhetők. Később a virágokat vagy terméseket is rágják, de a repcében főként a gyökérzetet támadják, ami tápanyaghiányt és gyengülést okoz
Védekezés
Mindkét kártevő esetén fontos a korai felismerés és a preventív védekezés, például vetésváltás, tarlókezelés és csávázott vetőmagok használata, hogy minimalizáljuk a károkat a most kelő repcében. Az egyedszámot a földibolha esetében sárga tálcsapdákkal, a vetési bagolylepkénél feromon- vagy fénycsapdákkal követhetjük nyomon. Ha szükséges a rovarölő szeres kezelés, konzultálj szakembereinkkel! >>