Magágykészítés során az alapműveléssel és az elmunkálással létrehozott és fenntartott kedvező talajszerkezetet igazítjuk a vetés körülményeihez. Az utóbbi években lejátszódott változások miatt ma már nem a vetőgépnek, hanem a növénynek és a klímavédelemnek megfelelő magágyat kell készíteni. Adódik tehát a kérdés: hogyan alakítsunk ki jó magágyat?
Itt kezdődik a sikeres növénytermesztés: a jó magágy megalapozása
A jó magágyat a nyári-őszi munkálatokkal kell megalapozni. Az alapművelés elmunkálása egyengetést, porhanyítást, felület csökkentést és bizonyos esetekben tömörítést jelent. Miért van erre szükség? Korábban a barázdában hagyott felszín volt az általánosan elterjedt, mivel az jobban képes befogadni a téli csapadékot. A klímaváltozással azonban ma már enyhébb, csapadékosabb telekre számíthatunk, viszont annál több a szárító hatású, szeles nap. Fontos lett tehát a felület csökkentése, a felszín tömörítése nélkül.
Természetesen vannak kivételek:
- a szél- és vízeróziónak kitett, eliszapolódásra hajlamos talajokat nem kell elmunkálni,
- a későn, nedves állapotban szántott talajokat sem, ahol az elmunkálás csak tovább fokozná a szántással már egyébként is létrehozott talajállapot hibákat
- az alacsony szerves anyag tartalmú, gyorsan ülepedő, de megkímélt szerkezetű, omlékony talajok esetében is csak terhelést jelent az elmunkálás.
Hogyan döntsük el, hogy szükség van-e elmunkálásra?
Erre egy egyszerű, ún. tenyérpróbát alkalmazhatunk: ha a 20 cm-es rétegből vett talaj morzsálható, akkor elművelhető. Az ősszel egyengetett talajok táblaszinten egyformán nedvesednek át télen, tavasszal pedig egyformán szikkadnak, ami a nedvességtartalom szempontjából egyöntetű talaj kialakítása miatt fontos. Ha a talaj nedvességtartalma nem egyenletes, a csírázás feltételei táblaszinten nem lesznek egyformák.
Milyen a jó magágy: aprómorzsás vagy sem?
A jó magágy nyirkos, ülepedett, gyommagvaktól mentes és morzsás szerkezetű. Itt a morzsás szerkezet az, ami gondot szokott okozni: a korábbi álláspont szerint ugyanis a magágynak „aprómorzsásnak” kell lennie. Az aprómorzsa (0,25-0,5 mm) azonban nagyon közel áll a porfrakcióhoz (<0,25 mm), és még tapasztalt termelő számára is szinte lehetetlen a két kategória között különbséget tenni.
Ezért ma inkább azt mondjuk a jó magágyról, hogy a vetés mélységében, a mag körül legyenek aprómorzsák, a felszínen morzsás (2,5-10 mm), kisebb rögökkel (10-20 mm) változó talajállapot minden növény számára elégséges feltételt teremt.
A magágyat lehetőség szerint minél kevesebb bolygatással és taposással kell kialakítani. Célunk a tömör, de nem túltömörített magágyalap legyen, az alatta lévő réteg pedig maradjon kellően lazult, biztosítsa a gyökérzet zavartalan fejlődését.
A magágyat mindig növényfajtól függően készítjük el. Tavaszi vetésű szántóföldi növényeink talajelőkészítéséről és az ideális magágy készítéséről itt olvashat bővebben.
Milyen hibákat követhetünk el a magágy készítése során?
- A vetés mélységéig kiszárított, elporosított magágy, ami tipikusan az őszi vetésű növényeknél szokott előfordulni, főleg akkor, amikor a magágy készítése több nappal is megelőzi a vetést.
- Nincs kialakítva a magágy alapja, ezért a vetőmagok különböző mélységbe kerülnek.
- Nem egyenletes a magágy nedvességtartalma.
- Nem a talajtípusnak megfelelő magágykészítőt alkalmaznak. Például, nedves talajon az ún. henger nélküli magágykészítők használata javasolt, míg száraz tavaszokon és/vagy sekély, finom szerkezetű magágyakhoz a kompaktorok tűnnek megfelelő választásnak.
Kérdése van? Forduljon bizalommal szakmérnök kollégáinkhoz, nézzen be bajai, kecskeméti, nyárlőrinci vagy csongrádi telephelyünkre>>