Mit jelent az, hogy hibát követünk el a talajművelés során? Hibának tekintendők azok a beavatkozások, amelyek kedvezőtlen állapotot hoznak létre, vagy ilyen állapotot tovább rontanak, és nagy energiaráfordítással is járnak. A talajművelés során számos olyan hibát elkövethetünk, amelyek jelentősen rontják a terméseredményeket, a minőséget vagy a talaj termékenységét. Ezek közül szeretnénk 7 jellegzetes és gyakran elkövetett hibára felhívni a figyelmet.
Talajművelési hibák, amelyek csökkentik a hozamot
1. Gyakori talajmozgatások, túlművelés
A gyakori talajmozgatás (szántás, lazítás, tárcsázás stb.) átrendezi a talajban működő természetes folyamatok dinamikáját. Következménye lehet a talajszerkezet pusztulása, amit a szerves anyag csökkenése idéz elő. Jelei a porosodás, a cserepesedés és a gyors visszaülepedés.
2. Az észszerűnél mélyebb alapművelés
Az alapművelési mélység és mód tervezésekor a talaj adott állapotából kell kiindulni. Ha nem így járunk el, több energiát használhatnak fel anélkül, hogy a talaj állapota javulna, sőt, akár ronthatunk is a helyzeten. Tömörödött talajon a 32–35 centiméter mélyszántáshoz 10–25 százalékkal több hajtóanyagra van szükség, mint a 40–45 centiméter középmély lazításhoz, annak ellenére, hogy a mélyebb rétegek állapota csak lazítással javul. Ha a talaj állapota, a termesztési mód vagy a környezet védelme azt nem indokolja, a mély alapművelés agronómiai és energetikai szempontból is túlzásnak minősül.
A kedvező talajállapotot kultivátorral lehetséges megőrizni, amivel jelentős energiamegtakarítás érhető el.
3. Az indokoltnál sekélyebb alapművelés
A sekély alapművelés több kockázati tényezőt is rejt. Egyrészt tömörödött talajon alkalmazva hozamcsökkenést eredményez. A tömör réteg felett vízpangás alakulhat ki, lejtős területen a teljes megmunkált réteg lesodródhat. Kockázatos a használta akkor is, ha sok a kártevő.
Elgyomosodott talajon a sekély művelés akár okszerű is lehet, mivel a gyomok magvait nem ajánlatos mélyre juttatni. Mindig az adott helyzetben kell döntést hozni arról, hogy mennyire kockázatos a kevesebb energiát igénylő sekély alapművelést alkalmazni.
4. A művelés mélységéről dönteni a talajállapot ismerete nélkül
Az előző pontokból következik, hogy a talajművelés mélységének eldöntéséhez talajvizsgálatot ajánlott végezni. A vizsgálatra tarlóművelés után kerítsünk sort. Ha a – pálcaszondás, ásós – próbákkal tömörödés észlelhető a felső 10–20 centiméteres rétegben, kultivátorral át kell lazítani. Ekét csak szántásra alkalmas nedvességnél szabad alkalmazni.
5. Az alapművelés minőségét befolyásoló talajtényezők figyelmen kívül hagyása
Számos tényező, a talaj agyagtartalma, képlékenysége, rétegezettsége, humusztartalma befolyásolja a művelhetőség nedvességtartományát, és ezáltal az elérhető minőséget. Csak ezek függvényében lehet megválasztani az alkalmazott módszert és eszközt, ha a hibákat szeretnénk elkerülni.
6. Káros tömörítés
Főként a nedves talajon való gépmozgatások hatására a felszíntől 40–50 cm mélységig tömör réteg alakul ki. Az ismételt, azonos művelés, a tárcsatalp vagy az eketalp jellegzetes tömörödést okoz. A tömörödés nagy hátránya, hogy levegőtlen viszonyokat teremt a talajban, és a víz nehezen jut a talajba. A növények gyökerei nem képesek a tömör rétegeken áthatolni, nehezen veszik fel a tápanyagokat, és ennek következtében gyengén fejlődnek.
7. Talajnedvesség veszteség
Adott talajművelési módszer, vagy a különböző eljárások sorozata miatt a talajnedvesség vesztése olyan nagyságrendű lehet, hogy emiatt lehetetlenné válik a következő talajmunka, sőt a gyors csírázás és kelés is.
A Hírös Agráriánál szaktanácsadással (akár helyszíni szemlével összekötve) és gazdálkodási terv kidolgozásával tudjuk segíteni a termelői munkát! Nézzen be kecskeméti vagy bajai telephelyünkre>>