A talaj kémhatásának (pH-értékének) kritikus szerepe van a növények fejlődése és a műtrágyák hatékonyságának szempontjából. Savanyú vagy erősen savanyú közegben a tápelemek kimosódnak a gyökérrégióból, abszolút tápanyaghiány alakul ki még akkor is, ha műtrágyával próbáltuk pótolni a hiányt. Blogcikkünkben megnézzük, mi történik a tápanyagokkal savanyú talajban, és hogyan orvosolható a probléma.
A műtrágya hasznosulása a talaj pH-értékének függvényében
A talaj pH-ja döntő tényező a tápanyagok hozzáférhetőségének szempontjából. Befolyásolja a tápanyagok kémiai formáját a talajban, szabályozza azok oldhatóságát és a növényi gyökerek általi felvételét. A pH-skála 0 és 14 között mozog, a 7-es érték semleges. A 7 alatti pH-értékkel rendelkező talajok savasak, míg a 7 feletti pH-értékkel rendelkező talajok lúgosak. Az optimális pH-tartomány fenntartása alapvető fontosságú a hatékony műtrágyahasználat és a terméshozam maximalizálása szempontjából.
Fontos tudni, hogy a talajban a biológiai aktivitás savakat termel: a növényi gyökerek szerves savakat választanak ki, hogy több tápelemhez jussanak. Továbbá, a lebontó folyamatok, a légzéssel termelt CO2, a humuszanyagok mind-mind savanyítanak. Ezek a savak segítenek kialakítani az oldódás szempontjából ideális kémhatást. Probléma akkor adódik, ha túl sok a savanyító hatás.
Savas talajokban a tápanyagfelvétel jelentősen romlik, különösen az olyan makroelemek esetében, mint a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K), illetve a mezoelemek esetében, mint a kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és a kén (S). Ahogy a talaj savasabbá válik (pH 5,5 alatt), a foszfor reakcióba lép a vassal és az alumíniummal, és oldhatatlan vegyületeket képez, amelyeket a növények nem tudnak felvenni. Hasonlóképpen kalcium- és magnéziumhiány lép fel, mert a nagyon savas körülmények között csökken a hozzáférhetőségük. A növények nem vesznek fel minden oldott iont, így azok a vízzel együtt a talaj mélyebb rétegeibe vándorolnak, vagyis kimosódnak.
Ezenkívül az alumínium és a mangán alacsony pH-értékű talajokban toxikus szintet érhet el, ami tovább gátolja a gyökérfejlődést és a tápanyagok felszívódását.
Ha a műtrágyákat savas talajon alkalmazzuk, hatékonyságuk e kémiai reakciók miatt csökken. Például a foszfáttartalmú műtrágyák kevésbé hatékonyak, mivel a foszfor nem elérhető formákhoz kötődik. A nitrogéntrágyák, különösen az ammóniumalapúak, tovább savanyíthatják a talajt, mivel a nitrifikáció hidrogénionokat szabadít fel. Ez a talaj savasságának fokozódását eredményezi, ami még nehezebbé teszi a növények számára az alapvető tápanyagokhoz való hozzáférést.
Az ellentétes folyamat: lúgos talaj
Lúgos közegben a fentivel ellentétes folyamat játszódik le. A tápanyagok oldási hajlandósága erősen lecsökken, és megindul a sók felhalmozódása. Ezt nevezzük relatív tápanyaghiánynak: a tápanyagok elérhető közelségben vannak, de a lecsökkent oldódás miatt a növény nem tudja őket felvenni és hasznosítani.
Mi számít ideális pH-értéknek a műtrágyázás szempontjából?
A talaj ideális pH-értéke a trágyázáshoz a növénykultúrától függ, de általában a 6,0 és 7,0 közötti tartomány az optimális, vagyis az enyhén savas és semleges tartomány. Ebben a tartományban a legtöbb tápanyag könnyen hozzáférhető, és az olyan káros elemek, mint az alumínium, oldhatatlanok maradnak.
Az egyensúly elérése érdekében gyakran alkalmaznak kalciumpótló (meszező) anyagokat, mint a kalcium-karbonát vagy dolomitmész (amely magnéziumot is szolgáltat) a talaj pH-értékének emelésére. A kalciumpótlás javítja a talaj pH-értékét, a kijuttatott tápanyagok felvehetőségét, a talajszerkezetet, valamint helyreállítja a levegő- és vízháztartást és felpezsdíti a talajéletet. Jelentősen javul a műtrágya hasznosulása, mert a növény felveszi és beépíti azt, amit kijuttatunk.
Ezzel szemben a túl lúgos talajok esetében a pH csökkentésére elemi kén vagy savképző műtrágyák, például ammónium-szulfát használható. A talajjavító kezelések kapcsán forduljon bizalommal kollégáinkhoz!>>