Az őszi félév megnyújtja az őszi vetésű búza egyes terméselemeinek kialakulására fordított időt, ami miatt terméspotenciáljuk nagyobb, mint tavaszi vetésű társaié. A hosszabb vegetáció, a téli körülmények azonban növelik a növények környezeti kitettségét, ezzel csökkenthetik a termésbiztonságot. A tavaszi változékony időjárás még több kockázati tényezőt hoz be. Ha ki akarjuk hozni a növényünkben rejlő terméspotenciált, érdemes tisztában lenni az egyes terméselemek kialakulásának folyamatával, hogy szükség esetén célzottan tudjunk beavatkozni.
Az őszi búza csak akkor képes virágozni és termést hozni, ha átesik az ún. hideghatáson (jarovizáció vagy vernalizáció), illetve a nappalok hosszának növekedésével összegyűjti a megfelelő mennyiségű „fényegységet”. Magyarországon az időben elvetett állományok nagyjából újév napjáig túlesnek a vernalizáción, és a napfényes órák növekedésével hamarosan bekövetkezik a csúcsi osztódó szövet státuszváltása, ugyanis a levelek képződését a virágzatkezdemény (búza esetében füzéres füzér, azaz a kalász) differenciálódása váltja fel. Megjelenik a növényen az első kalászgallér.
Az őszi búza kalászának kialakulása lépésről lépésre
A virágzat részeinek kialakulásáról azt kell tudni, hogy egy időben csak egy szerkezeti elem
differenciálódik. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a kalász fejlődésében időrendi sorrendben és kívülről befelé haladva a következő kezdemények (egységek) kialakulása zajlik:
- kalász
- kalászka
- pelyvalevelek
- toklászok
- lepelserték vagy –pikkelyek
- porzók
- termő
- pollensejtek
- embrió
A kalászka kezdeményeinek, illetve a zárókalászka megjelenésével véglegesedik a kalász potenciális hossza (a kalászpadkák száma – a búza harmadik terméseleme). Ekkor kezdődik a szárbaindulás, majd közvetlenül az embriósejtek differenciálódása után a virágzás.
A búza ún. elnyelő korlátozott növény. Ez azt jelenti, hogy a termés mennyiségét a kialakult termésképletek száma és nagysága fogja bekorlátozni. Az elnyelő korlátozott búza termése szempontjából a legkritikusabb a szárbaindulást követő illetve a virágzást megelőző egy hét (a potenciális virágszám és az ivarsejtek kialakulása). Arra kell törekedni, hogy a növény minél több kalászt, azon minél több emeletet/kalászkát, azon belül minél több virágot képezzen. Ebben az időszakban érdemes a növényt érő környezeti hatások (stressz) káros következményeit megfelelő, pl. támogató típusú biostimulátor kezeléssel megelőzni!
Az első élettani támogató kezelés kijuttatását akkorra időzítsük, amikor a talaj hőmérséklete a gabona gyökérzónájában meghaladja a +5°C-t, és a rizoszféra aktivitása lehetővé teszi a tápanyagok felvételét. Ebben az időszakban nagy szüksége van a növénynek a kész aminosavakra és az azonnal hasznosítható mikroelemekre ahhoz, hogy ebben az átmeneti időszakban a szervezet működése rendben beinduljon!
Másként kell gondoskodnunk a vetőmagnak és az árunak termesztett búzáról:
- A vetőmagnak termesztett búzánál a virágzás kezdetét követő 7–10 napig támogassuk az élettani folyamatok zavartalanságát, majd a táplálószövet megfelelő feltöltését.
- Az árutermesztésnél vegyük figyelembe, hogy a virágzás kezdetét követő második és harmadik héten dől el az ezerszemtömeg nagysága és a magok minősége. Minden környezeti hatás, ami ebben az időszakban éri a búzát, ezekre a mutatókra lesz pozitív vagy negatív befolyással.
Biztosítsuk a kalász megfelelő fejlődését, segítsük a növényt a kialakuló stresszhelyzetek kezelésében! A támogató kezelésekről kérdezze szakmérnök kollégáinkat>>