Idén júliusban nem kímélt bennünket az időjárás, egyszerre kellett megküzdeni a szárazsággal, a forrósággal, a hirtelen záporokkal és lehűlésekkel, az erős széllel. Nem csoda, hogy a kukoricaállományok heterogének, többségük a címerhányás fenológiai szakaszában van, de a fejlettség területenként eltér. A meleg, gyakran aszályos időjárás gyorsítja a növények érését, ugyanakkor a kártevők és kórokozók elleni védekezés kulcsfontosságú a termés maximalizálása érdekében.
A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) továbbra is jelentős veszélyt jelent, kártételük nemcsak mennyiségi veszteséget okoz, hanem másodlagos gombafertőzésekhez is vezethet, amelyek mikotoxinokkal szennyezhetik a termést.
A kukoricamoly kártétele és védekezés
A kukoricamoly lárvái (jelenleg L2–L3 fejlettségi szinten) a szárban és a levélhüvelyben okoznak kárt, ami a bélszövet elfogyasztásával víz- és tápanyagforgalmi zavarokat idéz elő. Ez szártörést, címertörést vagy csőkárosodást okozhat, ami jelentős terméskiesést eredményez. A lárvák rágása utat nyit a toxintermelő gombáknak, például a Fusarium és Aspergillus fajoknak, amelyek mikotoxinjai (pl. aflatoxin) emberi és állati fogyasztásra alkalmatlanná tehetik a termést.
Az első védekezés a címerhányás kezdetén, előrejelzés alapján, rovarirtó szeres kezeléssel (pl. klórantraniliprol) a mennyiségi kártétel csökkentésére irányul. A második kezelés a csőkártétel és a gombafertőzések megelőzését célozza, ami hosszú távon a következő évi populáció csökkentését is szolgálja. A tarlóápolás és a szárzúzás elengedhetetlen a lárvák áttelelésének megakadályozásához.
A gyapottok-bagolylepke kártétele és védekezés
A gyapottok-bagolylepke, egy vándorló, polifág kártevő, második nemzedéke országosan szinten jelentős kártételt szokott okozni. Lárvái a címeren és a csövön, különösen a csővégeken és a bibeszálakon károsítanak, ami kötődési problémákat és szemveszteséget okoz. A rágásnyomok és a nedves rágcsálék ideális feltételeket teremtenek a mikotoxint termelő gombák (Fusarium, Aspergillus, Penicillium) megtelepedéséhez, súlyos minőségi károkat előidézve.
A védekezés a rajzáscsúcs utáni 5–7 napon belül, előrejelzésre alapozva (pl. feromoncsapdákkal) szükséges, olyan hatóanyagokkal, mint az acetamiprid vagy a Bacillus thuringiensis. A fejlett állományokban a permetezés kihívást jelent, mivel a hagyományos gépekkel a csővégek nehezen elérhetők, így drónos vagy célzott kijuttatás ajánlott.
Egyéb kórokozók és védekezési stratégiák
A kártevők által előidézett másodlagos fertőzések, például a fuzáriumos csőpenész, kiemelt figyelmet igényelnek, mivel a mikotoxinok a termény eladhatóságát veszélyeztetik. A védekezés sikeréhez elengedhetetlen a vetésváltás, a megfelelő tápanyag-ellátás és a tarlóápolás, valamint a pontos időzítésű rovarirtó szeres kezelések. A fokozott szemlézés, a fény- és feromoncsapdák, illetve a szakértői tanácsadás, például a Hírös Agrária növényvédő szakmérnökeinek bevonásával, növeli a hatékonyságot. A célzott védekezés és az agrotechnikai elemek kombinációja biztosíthatja a mennyiségi és minőségi termés megőrzését.