Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a betakarítás után hátramaradó területek gondozása, ápolása jelenleg a hazai agrárium egyik gyenge pontja. Kevesen törődnek azzal, hogy a tarlókkal, illetve a rajtuk kialakuló árvakelésekkel, gyomtengerrel valamit kezdjenek. A tarlóhántás és -ápolás elmaradásának úgy a termőtalajra, mind pedig a később termesztendő növényekre negatív hatása lehet.
Sok táblán látni, hogy a nyári aratás során kipergett magvakból erőteljes árvakelések fejlődtek. Az eddigi száraz időjárás gátolta fejlődésüket, az október közepén érkező csapadék hatására azonban sorra jelennek meg a növénybetegségek, a vörösrozsda, a szeptóriás levélfoltosság és egyéb levélfoltosodást okozó gombabetegségek. A fertőzött növények potenciális veszélyt jelentenek a friss vetésekre és a kikelt kalászos területekre. Fontossá vált az árvakelések eltüntetése, különösen ott, ahol tömegesen kikeltek.
Mi a gond az árvakelésekkel?
Ha elmarad a tarlóhántás, az árvakelések megjelenése is csak idő, illetve időjárás (csapadék) kérdése.
Az árvakelések több szempontból is veszélyt jelentenek:
1. Az árvakeléssel ugyanaz a kultúra fejlődik újra, mint a fővetésben, ennek a kártevői és kórokozói új, frissen kelt táplálékforráshoz jutnak. Ezzel sok kártevő és kórokozó számára lehetővé tesszük, hogy egész évben hozzáférhessenek kedvenc tápnövényükhöz, nyugodtan szaporodjanak és terjedjenek.
Fogékony fajták termesztése esetén ez komoly növényvédelmi kockázatot jelent. Őszi árpa esetében gyakorlatilag valamennyi kórokozó át szokott települni az árvakelésekre, majd ősszel vissza a fővetésű táblákra. Búza esetében a búza levélrozsdája és a sárgarozsda esetében gyakori az, hogy a nyarat az árvakeléseken átvészelve, sőt felszaporodva ősszel már igen korán megfertőzik a fővetéseket.
Ily módon nagy fertőzési nyomás alakulhat ki az őszi kalászosoknál rögtön az indulásnál, a növénykórtani problémák alaposan legyengíthetik az állományt.
2. A tarlóhántás és tarlóápolás elmaradása a felelős a talajok nyári vízvesztéséért. Ha a talaj szélsőségesen kiszárad, később nehezebbé vagy egyenesen lehetetlenné válik a következő kultúra számára megfelelő magágyat készíteni. Tarlóhántás során fontos, hogy valamilyen eszközzel zárjuk is le a talajt a még benne levő víz minél jobb megőrzése céljából.
Ha a talaj felszínén egy vékony, jobban felmelegedő, de hőszigetelő hatással bíró vékony réteget hozunk létre, azzal segítjük a hántott réteg alatti talaj mikrobiológiai folyamatait is, a talaj beéredését.
3. A rovarkártevők is jól megélnek az árvakelések lombozatában. A levéltetvek és kabócák nyugodtan felszaporodhatnak, és mivel ezek a vírusvektorok utat nyitnak a gabonavírusok, gombabetegségek számára, tovább növelik a fertőzési nyomást.
4. A rovarokon túl nagyobb állati kártevőkkel is számolnunk kell. A vaddisznók ugyanis keresik a talajba kevert törtszemeket és pelyvát, eközben túrási kárukkal gyéríthetik az elvetett búza állományát.
A megoldás: teljes egészében megszüntetni a létrejött árvakeléseket!
Amint azt fentebb láthattuk, a kezeletlen tarlók súlyos növényvédelmi kockázatokat hordoznak. Az árvakelések szabályozása feladhatja a leckét, gondoskodjon időben, még vetés előtt a megszüntetésükről! Az alkalmazható kezelésekről kérdezze kollégáinkat!