A szója termesztése Magyarországon viszonylag új keletű, a 20. században jelent meg. Az első dokumentált termesztési kísérletek az 1920-as évekre nyúlnak vissza, amikor a mezőgazdasági kutatóintézetek, például a Kisbéri Gazdaság, elkezdtek kísérletezni a szójával. Ezek kezdetben kis léptékű próbálkozások voltak, főként a növény adaptációjának tesztelésére, mivel a szója eredetileg Ázsiából származik, és az európai éghajlathoz való alkalmazkodása kihívást jelentett.
A szójatermesztés jelentősége az 1970-es és 1980-as években kezdett nőni, amikor a takarmányozási igények és az élelmiszeripar bővülése miatt a fehérjenövények iránti kereslet megugrott. Ekkoriban a szocialista mezőgazdasági rendszerben a szója termesztését állami gazdaságok és szövetkezetek támogatták, de a termőterület még mindig korlátozott volt. A rendszerváltás (1989–1990) után a termesztés visszaesett a gazdasági átrendeződés és a piacvesztés miatt.
A szójatermesztés igazi fellendülése a 2000-es években kezdődött, különösen az EU-csatlakozás után. Az uniós agrártámogatások, a GMO-mentes szója iránti kereslet és a takarmányipari igények növekedése miatt a szója jelentős kultúrává vált. 2010-től a termőterület dinamikusan bővült, különösen a dél-alföldi és dél-dunántúli régiókban, ahol a talaj- és éghajlati viszonyok kedvezőek. Ma Magyarország a GMO-mentes szójatermesztés egyik fontos európai szereplője, amit az uniós piac és a fenntarthatósági trendek is támogatnak.
Ma már a szója az egyik legjelentősebb kultúrnövényünk
2010-től a hazai szójatermesztés stratégiai fontosságúvá vált, a termőterület eléri az évi 60–80 ezer hektárt (változó időjárási és piaci feltételek mellett). Mint értékes kultúra, egyre több ajánlott technológiai elem kerül be a termesztésébe.
Aktuális ajánlások szójában
A szójatermesztés során a megadott technológiai elemek alkalmazása jelentős hatással lehet a termés mennyiségére és minőségére. Lássuk az aktuális ajánlásokat, megindokolva, miért fontosak ezek a kezelések, és hogyan járulnak hozzá a sikeres szójatermesztéshez!
1. Lombtrágya használata a virágzás kezdetekor és kb. 2 hét múlva
Miért ajánlott?
A szója virágzási fázisa (R1–R2 stádium) és az azt követő hüvelyképződés (R3–R4 stádium) kritikus időszak a tápanyagigény szempontjából. A lombtrágyázás célzottan biztosít makro- és mikroelemeket (pl. nitrogén, foszfor, kálium, magnézium, bór, molibdén), amelyek támogatják a virágok megtartását és a hüvelyképződést. A bór különösen fontos a virágzás és terméskötés szempontjából, mivel elősegíti a pollentömlő képződését és a termékenyülést. A második kezelés (kb. 2 hét múlva) a hüvelytöltés kezdetén támogatja a szemek fejlődését, növelve a termés mennyiségét és minőségét. A lombtrágyázás előnye, hogy a tápanyagok gyorsan, a leveleken keresztül felszívódnak, így hatékonyan orvosolják az esetleges tápanyaghiányokat, különösen stresszes időjárási körülmények (pl. aszály vagy túl nedves talaj) esetén, amikor a gyökér tápanyagfelvétele korlátozott.
2. Biostimulátor hozzáadása a lombtrágyához a virágzás kezdetekor és kb. 2 hét múlva
Miért ajánlott?
A biostimulátorok (pl. aminosavak, tengeri alga kivonatok, huminsavak) serkentik a növény élettani folyamatait, növelik a stressztűrő képességét és javítják a tápanyagfelvételt. A virágzás kezdetén alkalmazva a biostimulátorok csökkentik a virághullást, ami a szójánál gyakori probléma lehet, különösen hőstressz vagy vízhiány esetén. A második kezelés a hüvelytöltés idején támogatja a fotoszintézis hatékonyságát és a tápanyagok beépülését a szemekbe, így növeli a termésátlagot és a fehérjetartalmat. A biostimulátorok erősítik a növény immunrendszerét is, így közvetve csökkenthetik a betegségekre való fogékonyságot. Ez különösen fontos a hazai táblákon, ahol a nyári hőhullámok és változó csapadékviszonyok kihívást jelenthetnek.
3. Gombaölő szer (strobilurin hatású) alkalmazása a fővirágzáskor – élettani és gomba elleni hatás miatt
Miért ajánlott?
A strobilurin hatóanyagú gombaölő szerek (pl. azoxistrobin, piraklostrobin) nemcsak a gombabetegségek (pl. szürkepenész, szklerotínia, peronoszpóra) ellen védenek, hanem jelentős élettani hatással is bírnak. A fővirágzás idején (R2–R3 stádium) alkalmazva meghosszabbítják a levelek zölden maradását (ún. „zöld hatás”), ami növeli a fotoszintézis időtartamát és hatékonyságát. Ez különösen fontos a hüvelytöltés és szemfejlődés szempontjából, mivel a hosszabb asszimilációs időszak több tápanyagot biztosít a termés számára. A gombabetegségek elleni védelem azért releváns, mivel a párásabb nyári időszakokban a szójánál előfordulhatnak levél- és szárbetegségek, amelyek jelentős termésveszteséget okozhatnak. A strobilurinok preventív alkalmazása minimalizálja ezeket a kockázatokat, és a termésminőség javításával (pl. magasabb olaj- és fehérjetartalom) hozzájárul a gazdaságosabb termesztéshez.
Fontos, hogy a kezeléseket a megfelelő fenológiai fázisban, pontos időzítéssel és az ajánlott dózisokban alkalmazzuk, figyelembe véve az időjárási körülményeket és a fajta sajátosságait. A szójatermesztés sikeréhez emellett elengedhetetlen a talaj megfelelő tápanyag-ellátottsága, a jó fajtaválasztás (pl. GMO-mentes, korai érésű fajták) és a gyomszabályozás.
Ha szeretné valamelyik ajánlásunkat gyakorlatba ültetni, nézzen be telephelyeinkre! Szakmérnök munkatársaink tanácsadással is tudják segíteni a munkáját.