Az enyhe tél nagy hátránya, hogy jelentősen megnöveli az áttelelő kártevők és kórokozók kockázatát. Már most több helyen számoltak be termelők a növényállományokban jelen levő rovarkártevőkről és kórokozókról, előreláthatóan a tavaszi növényvédelmi teendőink meg fognak szaporodni.
Sokféle rovar kapcsolódik a talajhoz élete valamelyik szakaszában. Nem mindegyikük kártevő, de amelyik igen, az károsítja a növény föld alatti vagy talajhoz közeli részeit. Az időben történő kártevőazonosítás és -felmérés ezen rovarok esetében is döntő fontosságú a sikeres védekezés érdekében.
Nézzük, melyek a leggyakoribb rovarkártevők a hazai szántóföldeken!
Drótféreg
A pattanóbogarak népes nemzetségének lárvaalakját hívjuk drótféregnek. A lárva rézszínű, kemény tapintású, vékony megjelenésű, innen kapta elnevezését. A lárva fejlődése általában 3-5 éven át tart. Miután az első évet túlélte, rossz körülmények között akár 2 éven át is fenn tud maradni pusztán humusszal táplálkozva. Ilyen módon akár 11 évig is élhet a talajban.
Különösen vonzza a csírázó mag által kibocsátott szén-dioxid, a fiatal növény gyökereit és föld alatti szárát fogyasztja. A károsított növény hervad, majd elpusztul. Őszi vetésű gabonákban a kártétel főleg tavasszal jelentkezik, ilyenkor a vetés általában foltokban kiritkul.
Négyzetméterenként 2-5 drótféreg már súlyosabb kárt okozhat. Talajfertőtlenítéssel, csávázással védekezhetünk.
Cserebogárpajor
Akárcsak a drótféreg, a cserebogár lárvái is több évig, általában 2-3 évig fejlődnek ki, ezalatt a talajban lévő növényi részekkel (gyökerekkel, hagymákkal) táplálkoznak, kártételük tartós és jelentős. Valamennyi útjukba kerülő növény gyökérzetét megrágják, és minél idősebbek, annál nagyobb az általuk okozott kár.
Utolsó éves, teljes kifejlődésű pajoroknál már egyetlen kártevő esetén is szükséges a talajfertőtlenítés.
Mocskospajor
A vetési bagolypille lárvája, a mocskospajor is talajlakó kártevő. A lárva pilifág, sokféle termesztett és vadon növő növényfaj is tápnövénye, ez biztosítja fennmaradását. A lárvák a fiatal növények szártövi részét rágják meg kívülről a talajszinten vagy 1-2 cm-rel felette.
Csak éjjel rág, nappal a károsított növény tövénél, vagy az abban rágott odúban pihen.
Jelenlétét szexferomoncsapdával tudjuk ellenőrizni. Nehéz ellene védekezni, mert a talajban védetten helyezkedik el. Fontos a gyommentesség, mert a fiatal hernyók kezdetben gyomokkal táplálkoznak, később térnek át a termesztett növények fogyasztására.
Ugarlégy
Az ugarlégy a talajban telel lárvaként, a lárva tipikus hajtáskárosító. A február-áprilisban kikelő lárvák a gabona bokrosodási pontja fölött fúrnak be a szárba, majd ott táplálkoznak. A kártétel jellegzetes tünete, a szívlevelek sárgulása, később elhalása.
A gyenge állományokban súlyos károkat képes okozni, ugyanis az egyes hajtásokat teljesen tönkreteszi.
Talajfertőtlenítéssel, de főleg jó tápanyagellátással védekezhetünk, a jól bokrosodott gabona ugyanis ellenáll a kártételének.
Gabonalegyek
Különboző fajtáik (csíkoshátú, fekete búzalégy) a talaj felső rétegébe rakják le tojásaikat. A lárvák a szár mentén rágnak lefelé a bokrosodási pontig. Minden lárva egy szárat károsít. A fiatal levelek a szárral együtt elszáradnak, könnyen kihúzhatóvá válnak.
Megfelelő tápanyagellátással a kártétel minimalizálható legtöbbször nem is szükséges másként védekezni.
A talajlakó rovarkártevők elleni védekezés 3 alappillére
- Ahol lehetséges, ott csávázott vetőmagot használjunk.
- Folyamatos monitorozással hatékony, célzott védekezés valósítható meg.
- Veszélyességi (kártételi) küszöb elérésekor az integrált növényvédelem elvei szerint kell védekezni.
Ha kérdése van a rovarkártevők kapcsán, esetleg beazonosításra van szükség, forduljon bizalommal kollégáinkhoz>>